Jogsi!!!!!

Végre sikerült!
Megvan a jogsim. .... még nem a plasztik alapú, de afelé haladok.
Még nem érzem azt az euforikus érzést, de szegény anyumra ráhoztam a frászt vizsga végeztével.
Hívtam Kicsimet, de vagy nem volt telefonközelben vagy nem hallotta, nem tudom. Nem értem el.
Felhívtam anyumat. Mondom neki, hogy 'Ér bőgni?" Szegényben az ütő is megállt, hogy már megint nem sikerült. Gyorsan lereagáltam, hogy mi van és mondtam neki, hogy MEGVAN!
Ekkor még mindig a váratlan sokkhatás alatt volt, de már kezdett felengedni.
Már ő is nagyon várta, hogy sikerüljön.
Így talán majd többet láthat minket és nem csak akkor, amikor Apa elvisz minket és nem kell Zsuzsómat sem oda vagy a buszhoz rángatni, mert Bóval, hátitáskával és a válltáskámmal illetve Bó éppen aktuális játékával a kezemben érdekes látvány lehetek, ahogy éppen próbálom magam felverekedni a buszra.
A múltkor is egy kis, 10 év körüli lányka nem zavartatta agát és majd fel lökött a sofőr előtt. Gyerekestől,mindenestől. Még jó, hogy volt lélekjelenlétem és mondtam neki, hogy ne nyomakodjon már, mert gyerekkel és táskával is vagyok ... megy amúgy is majd el visz.

Szóval végül Ricsim is hívott és újságoltam neki, hogy sikerült.
Mondta, hogy büszke rám és nagyon örül neki.

Én azért magamtól jobbat vártam, mármint, hogy hamarabb lesz meg.
A lényeg, hogy 30 éves fejjel van illetve lesz jogsim.
Holnap fel is hívom az okmányhivatalt és kérek időpontot.

Szegény Bó benyalt valamit, mert folyik az orra és le van törve, mint a bili füle illetve le van lakva. ... Apa betette neki most a dvdbe a Szörny Rt.-t.
Meglepően gyorsan gyógyulnak a gyerekek.
Mintha már jobban is lenne kicsit.