Az első utam ...és a malőrök :-)

A hétvégén megvolt az első vezetésem!!
Igaz, hogy csak rövid távon, de megvolt.
Úti célunk a Praktiker volt .... , de mindketten el voltunk varázsolva Ricsivel és a Briconal kötöttünk ki.
Sebaj, mert legalább találtunk olyan gress mozaikot ami jó lesz a zuhany kialakításához.
Nem lesz olcsó, de mindkettőnknek tetszik és mozaik nem csak olyan hatású. ... ja és nem üveg- és nem kristály.
Aztán átmentünk a Corába bevásárolni a hűtős dolgokat.
Mondanom sem kell, hogy orchideavásár volt. ... persze hogy kaptam kettőt. megint csak lepik, de legalább sokszínűek.
Aztán átmentünk az Auchanhoz. A Corából elindulva az első körforgalomnál lefulladtam.... még szokni kell, hogy mennyire kell nyomni a pedált, hogy el is induljunk.
A lényeg, hogy én vezettem Ricsi mondta még, hogy mit és mikor kell csináljak ... még szükség van rá ... végül is odaértünk. Itt is láttam olcsón orchideát. Kaptam is egy kicsi fajtát. Be is tettem Bogica szobájába.
Hazafelé már nem én vezettem, mert addigra elkezdett fájni a lábam. Itthon azért csak papucsban mászkálok és ahhoz van hozzászokva a lábam. A cipőváltásokat amúgy is megérzi a jobb lábam. ... fáj utána minden csontom és izmom.
De jó, hogy nem én vezettem haza, mert olyan bugyborékolós esőzésbe/re jöttünk haza, hogy csuda. .. és mondanom sem kell, hogy nem most szerettem volna kkipróbálni az esőben való vezetést.
Tudom, hogy nem kívánságműsor.
Szombaton úgy volt, hogy korán reggel megyünk a mamához. ... nem sikerült. Szerencsére nem volt nagy forgalom így kis győzködés után - előző napi lábfájdalom miatt - én vezettem át a túlpartra. Persze hogy a híd lábánál körforgalom van. Itt csak 1x sikerült lefulladnom, de utána meg Apamndta, hogy a második körforgallomből menjek ki és rögtön kayarodjak be jobbra.
Na, ha a magam feje utéán mentem volna, akkor nem ott, kapkodva kanyarodok be, hanem ahol nekem kényelmes. ... ő itt szeret bekanyarodni.
Nekem ez így egy kisebb stressz volt. körforgalomból index ki, visszaváltani és már rögtön kanyarodni is, de jönnek veled szemben .... ááááááá
Mondtam is apának, hogy legközelebb én választom meg, hogy hova akarok bekanyarodni.
A csíkok közé való beállás simán megy ......, ha nincs mellettünk senki. :-D

Ezek után már nem tudtam volna Szentendrén az emelkedőn simán kézifékessel elindulni.
Úgyhogy apa vezetett a mamáig és onnan haza is, mert olyan fejgörcsöm lett alvás után, hogy még a gyogyim sem segített. Szinte alig volt forgalom, de nem mertem volna még ott vezetni.

Amúgy élvezem, még ha nem is ez látszik az arcomon vezetés közben, de még szoknom kell, hogy legálisan vezethetek autót.


Tudom, tudom. ... idő kell mindenhez. ... de aki ismer az tudja, hogy maximalisrta vagyok.