Készülni kéne

Lassan két éves lesz Bogica!!

Hogy rohan az idő!!
Emlékszem még mikor délután a barátnőimmel csokiztunk. 8 óra után mindenkit hazavittünk és mi is mentünk haza fürdeni és pihenni.
Aztán 5 percenként mentem ki pisilni. ... és riasztottam apát, hogy pakolunk és megyünk.
Mondanom sem kell, hogy még bőven lett volna időnk és semmi nem volt összekészítve, se megvéve.
A dokim is biztos örült nekünk és a nővérem is, mert azt sem tudtam mit kell pakolja, mit kell csináljak.
.... de a folytatást majd a megfelelő napon és időben.

Ma a kisasszony olyan hisztis volt, hogy ilyenkor mikor levágja magát a földre mindig eszembe jut, hogy anyum mit szokott mesélni rólam.
Asszem ezt a részét tőlem örökölte.:-((
Volt is bünti érte.
kérdezem, hogy kér-e valamit és már vágja is le magát, mint ha megtiltanám azzal a mozdulattal amivel kínálom. Nem értem őt.
Feszegeti a határokat. ... és az idegeimet.
Egyik pillanatban meg lehet zabálni olyan édes és kedves - mikor az arcát a kezébe temetve elmosolyodik huncutul -, a másikban meg a szörpit szétöntözgetve tudja, hogy rosszat tesz, de azért is megcsinálja. Aztán jön oda hozzám, hogy "oppá!" ... és már húzza is a kezemet, hogy megmutassa vagy épp a nagy csendre leszek figyelmes ... és rosszat sejtek. ... de ez már nem csak anyai ösztön. :-)
a büntink abból áll, hogy mondom, hogy üljön fel az ágyra és nem jöhet le onnan vagy épp az, hogy nem veszem fel. Lehet ez utóbbi nem épp a legjobb, mert megvonom a szeretetem tőle, de aztán - kb. 10 perc után vagy hamarabb - úgyis oda jön hozzám és felveszem az ölembe és megmagyarázom neki a dolgokat.
Hamarabb hiába magyarázom csak ismétllimaz utolsó szavamat lés tudom,hogy nem értette meg ... vagy csak épp nem akarja megéreteni.
Na, mind1.
Majd lesz ez másképp is.:-D