Válság ...

... helyzet van itthon.
Magánéletileg. ... szokásos :-( ... ami minden gyerekes családban előfordul. ... stressz, fáradtság, soha nem vagy kettesben a pároddal, ha igen tuti van mit csinálni vagy jól esik a 'döglés" ;-).... de én akkor sem szeretem, hogy nálunk ilyen előfordul.

Annyira nehezen viselem ezeket az időszakokat, hogy az csuda. Lelkileg meg főleg.
... és ez mindenre kihat. ... na ez az amit nagyon nem bírok magamban elviselni. ... Freud-i elszólás/elírás!? Magamban. Egymagamban.
Szóval nem szeretem. Utálok ramaty hangulatban lenni, mert akkor minden rossz és mindent rossz szemszögből veszek észre ami nem hogy segítene, de még ront is a lelkiállapotomon. ... és a hangulaton.
Tegnap volt megint pár órás mosolyszünet itthon. ... mindketten szeretnénk elkerülni ezeket a hangulatokat, de mindketten máshogy. ... na, van még mit tanulni a másiktól vagy legalább megismerni a lelkiállapotához kapcsolódó 'megoldókulcsokat". Én tudom az enyémet, de Kicsim valahogy nem tudja 'be/elfogadni", hogy nekem mikor mi a 'segítség" abból a helyzetből. ... Vagyis megérti, de mégis mikor ilyen helyzet van még nem ösztönös a megoldás. Sajnos.

Marad a csoki - ami mint tudjuk boldogsághormon, de vannak látható következményei az arcon és a külalakon - vagy a virágok gondozása, átültetése, pátyolgatása. De ez is csak ideig óráig megoldás. A helyzetet nem oldja meg. ... csak tompítja ... aztán marad a 'kínzó" érzés, hogy még mindig sz@r a kedvem és a hangulatom ... és meg kellene oldani valahogy.
Még sem lehet minden nap virágokat ültetni és átültetni! Nekik sem lenne jó, hogy mindig piszkálva lennének!

Bogica sem megoldás a problémára - igaz boldogságot ad ő is, de van amikor nem a gyermeki szeretetre vágyik az ember, hanem a felnőtt emberi érzésekre, vágyakra, azok beteljesülésére ... blablabla
Van amikor Bó a helyzet gócpontja és az, hogy nem tudom őt időben lerakni aludni. Ez engem is frusztrálttá tesz és Bó is megérzi és annál jobban nem akar elaludni ... szóval ördögi kör marad és hagyom még játszani. ... és valamikor késöbb ágyba kerülünk mindketten, de addigra már belefáradtam a bónak való könyörgésbe és csak bezuhanok az ágyba és zsibbadok ... és csak zsibbadok ...
... mert én ugye nem dolgozom, csak itthon vagyok a gyerekkel. ... Csak azt felejti el aki ezt mondja egy gyermekes anyának, hogy
1. ettől nem lesz kedvesebb a szemedben.
2. persze, hogy mi vállaltuk/akartuk/szerettük volna, de nem egyedül tettük ezt.
3. Igen, de ez nem napi 8 órás munka ... HANEM 24!!! Éjjel nappal, amikor a gyerek szól menni kell!!
Jaaa, ...
4. ha a gyerek nem úgy viselkedik ahogy azt Mások elvárnák, akkor Te (Én) vagy érte a felelős, mert nem neveltél eléggé... az fel sem merül senkiben, hogy már néha abba is belefáradsz, hogy neveld!

Főleg, ha a nagyi nem következetes, de Te arra törekszel.
pl. a 7végén volt, hogy mama megengedte Bóna, hogy a 4lábú, de nem túl stabil kisszékre álljon!! Én meg rászóltam mamára, hogy ha én következetesen azt nevele Bónak, hogy nem állunk a széken/re, akkor ő is. Legalább akkor, ha ott vagyok.
Mert mi van akkor, ha nincs mellette és Bó akkor is megcsinálja?! ... meginog a szék és kész a baj!!
Kell ez neki/nekünk?! NEM!!
Oda 'vágott" nekem egy kis fintort és levette Bót a székről.

Szóval kivagyok lelkileg és már megint egy Freud-i elszólás/elírás. Kivagyok!??
Néha már magam sem tudom.
Azt igen, hogy ANYA, de ... NEM CSAK EZ SZERETNÉK LENNI!!!
Feleség, barátnő, kedves, szerető ....

Olyan nagy kérés ez? ... szerintem nem. ... és még kivitelezhető is, mert nem kell hozzá sok pénz csak SZERETET és ODAFIGYELÉS a másikra, KEDVESSÉG, ELŐZÉKENYSÉG ... és talán egy kis 'gondolatolvasás' a szeretett buksijában illetve RÁHANGOLÓDÁS a másikra !!!