Ezt is túléltük

Meg volt a mai énekvizsga. 3-as lett!
Ahhoz képest, hogy mennyit tanultam rá nagyon szép eredmény.
Barátnőmmel mi voltunk az elsők és ez talán így volt jó. Nem volt időnk parázni. Még előtte kicsit gyakoroltunk, de ez már szerintem nem csak feszültség oldás volt, hanem figyelem elterelő és olyan 'ezt is tudom" megerősítés.
Bár elég régen tanultam énekelni és furulyázni ...., de ez is olyan, mint a biciklizés. Belejön az ember. :-)
Bó és Apa addig a mamánál voltak. Zsuzsi (a nővérem) elhozta Zolikának (a keresztfiam) a kismotorját. Élvezte a kiscsaj. :-D Egyedül fel tud ülni rá és hajtani.
Most ennyi, de ... még nincs vége a napnak.:-)
Folyt. köv. ...
Itt a folytatás.
Reggel már éreztem az egyik fogam, de délutánra eljutottunk addig, hogy dokihoz mentünk.
Szerencsére nincs vész. Se húzás (húúúúú:-)), se fúrás - faragás. Be van gyulladva az ínyem és érzékenyebb a fogam. :-?
Később jött a barátnőm, hogy helyesen írást :-) gyakoroljuk. Kb ez is megvolt. Ezt vagy tudja az ember vagy nem. Nem?
Apa közben elment Bóval fürcsizni. Már ideje volt, mert a kiscsajszi telerakta a pelust ... vót bukéja. :-DD
Egyszer csak apa szól, hogy menjek. Ez olyan volt, hogy nem kell rögtön rohanni és görcsötkapni, de azért még ma érjek oda. :-) Csöppünk a pelus levétele után a fürdőszobai mosdó alól elvette a bilit és rácsücsült. Igaz, ne termelt bele, de már ez is nagy szó.
A kádban magát mossa szivaccsal és a kis kezével. Olyan édes amikor fürcsizik. ... és persze nagyon okos .... ,de én elfogult vagyok hisz az én vérem!