Oltás, neptun jegy, ....

Reggel korán kellett kelni, mert oltásra voltunk behívva.
Busszal terveztem az utat, mert reggel a csúszós időben nem volt hangulatom babakocsit tolni.
Vártunk a buszra. Jött is egy hamarabb, mint amire én terveztem a felszállást.
Kérdem a sofőrt , hogy a gyerekorvosi rendelőnél megáll? Mondja - Igen. Kb egy megálló múlva kellett volna leszálnom, de ő nem arra ment és nem állt meg abban a megállóban ahol nekem jó lett volna. Jajj!
Mindegy, akkor várost názünk. Biztos majd visszafele megáll ott, hisz körjárat volt. Már mentünk vagy 20 perce mire kikötöttünk a vasútállomásnál. Nem volt más a buszon csak mi Bóval.
Kérdi tőlem a sofőr, hgy nem szállok-e le. Erre én, hogy - Azt mondta megáll az orvosi rendelő elött. Azért is szálltam fel a buszra. (Nem jókedvből!) A válasz az volt, hogy ő nem ismeri Dunakeszit, mert nem idevalósi, de azt sem tudja hol van a gyerekorvosi rendelő. ááááááááááá
Mondom neki, hogy ho vanl. Végül megengedte, hogy maradjunk a buszon, mert visszafelé arra megy. Majd szóljak neki, hogy melyik az és megáll.
Még időben odaértünk az orvoshoz, mert ugye időpontra kellett menni. Miért ne ilyenkor történjenek az ilyenek.:-?
Mondanom sem kell, hogy az alig 2 perces utunk minimum 20 percesre sikerült.
A dokinéninél Bó nagyon jólérezte magát, mert szaladgálhatott egyszál pelsban és cipőben.:-)
Apa kérésére megkapta az influenza elleni oltást is a kötelező mellé. Még szerencse, hogy a figyelmét elterelve megtudom nyugtatni. :-) Sírt a szurik miatt. De melyik gyerek ne sírna, ha megszúrják.
Ez is megvolt. Egy darabig megint nem kell menni.
Hazafelé bealudt.
Beugrottam a fodrászhoz időpontot kérni. Holnap délután 6-kor vár.
Nagyon kíváncsi leszek mit alkot.
A háziorvos nem volt így magunknak nem tudtam megkérdezni az oltást, de ami késik az ... majd egyszer el is múlik. :-D
Hazaérve Bó még mindig aludt. Sikerült úgy letennem, hogy nem is kelt fel.
Ezért is tudok most írni.
Megnéztem a neten a helyesírásom: ... inkább hagyjuk, mert kiakadtam tőle. A lényeg, hogy nem felel meg nekem a jegy és inkább mégegyszer megyek. Tudom, hogy sokkal jobban megtudom csinálni. Órán is 5-re sikerült, akkor most miért .... nem lett jó?!!!
Szombaton megkérjük a tanárurat, hogy mutassa meg mi miatt lett rossz a jegyem.
Sejtem én. Ly, j! Az a mumus!
Mivel a tollbamondás és a ly, j szavak külön jegyet kapnak a rosszabbik kerül be az indexbe.
Legközelebb 31.-én mehetek vizsgázni belőle. Addig van idő tanulni is rá.

Majd jön a folytatás, ha lesz mit írni.

Itt a folytatás!
Bó jó sokat aludt. Mikor felébredt még nyüglődött kicsit. Átöltöztünk és mentünk játszani.
Szeret firkálni rajzlapra, magára, a kisasztalára.
Már nem csak úgynevezett 'lengőfirkát" rajzol, hanem elkezdett oválisokat és karikákat rajzolni.
Ő mondja, hogy anya mit rajzoljon neki és én megrajzolom.:-) Édes, hogy felismeri az álatokat és mondja, hogy pl. a kutyus vavava-t mond. A cica az 'tita", az óra az "tit-tat". Tudunk még: hammhamm, mamam, appppu, papi, papap, brrrr, stb ... és danolászni is szokott.:-)

Legújabb kedvencünk mesében - és ennek jobban örülök, mint a Pinguinak - az a Nouky és társai.
Régen vettem egy kék - barna plüss csacsit. Mint kiderült Ő Paco a Noukie's-ból.
Apa már mondta, hogy majd meg kellene szerezni neki Noukyt és Lolat is.
Az a jó ebben a mesében, hogy normális emberi nyelven mesélik el, hogy mi történik a mesében, mi miért olyan amilyen vagy éppen mi történik.
Eddig 2 rész van belőle, de az már meg is van.:-)
Olyan édes Bó mikor odahozza nekem a DVD lemezt és szalad oda a lejátszóhoz és már nyomná is a gombokat, hogy betegyük a lemezt. Azután odahuzigálja a tv elé a székét - mostmár az asztalát is - és beleülve nézi a mesét. Közben azért rajzolni muszáj és magyarázni, odarohanni a tvhez és megfogdosni a macikát, csacsit vagy épp a bocit.:-D

Estére csináltam tejberizst. Bó már alig várta fürcsi után, hogy kiszedjem. Ott toporgott mellettem, ogy adjam már oda. Kis türelmetlen. Szereti a pocakját.
Felültünk az asztalhoz és hagytam őt enni. Szépen evett.
Megszólalt a telefonom. Hannácska (Heni) hívott. Furcsa volt hallani a hangját hiszen most beszéltünk először, de olyan volt, mintha évek óta ismernénk egymást ... régi barátnők lennénk. Szeretem az ilyen beszélgetéseket, mert azt jelzi számomra, hogy egy hullámhosszon vagyunk és megtaláltuk a közös hangot.:-)
szinte már várom, hogy találkozzunk majd személyesen is.

Fura így belegondolni, hogy valakivel réges - régóta levelezel, de még soha nem találkoztatok ... és mégis ismered.:-)

A fősulival kapcsolatban meg remélem, hogy sikerül majd átkérnem magam illetve áthelyeznek majd a jegyeim alapján az államiba ... és akkor spórlunk egy valag pénzt. ;-) Minimum ...... jó sokat.:-)