Kicsit korai még, nem?

Tegnap Bogica olyanokat mondott, hogy csak néztünk.

Kezdem a rosszabbikkal.
Sajnos visszahalljuk a mi 'elejtett" csúnyaságainkat.
Ha valami nem úgy alakul ahogy neki jó lenne, akkor  - Basszus! hagyja el a száját. ... vagy éppen egy Jajj Anyaaaaa! Mindezt olyan igazán hangsúlyosan amitől az idegszálak is felállnak bennem ... és rögtön harapni tudnék érte. ... de nem teszem.:-)
Mondanom sem kell, hogy ez utóbbit a TARZANból hallotta.

Viszont azért tud Ő érdekeseket is mondani.
Szoktuk nézegetni a képeket és az esküvői képeke már ő is ott volt a pocakomban.

Két játék között, de alvás előtt fürcsi után azt mondja nekünk, hogy ...
- 'Anya pocakjában akarok aludni!"
- Oda már ne mássz vissza, jó?
- Aludj inkább a pocakomon, okés?
... kis hatásszünet
- Hogy jöttem onnan ki?
- A doktorbácsik segítettek, mert egyedül nem ment. - hangzott Apa válasza.
- ... és hogy kerültem oda be?
- Apa berakott mikor még ilyen picike voltál. - mutatja apa két ujja között a pindurka méretet.
... és ezzel nem is kérdezett többet. ... de mi Apával összenéztünk közben és kikerekedett szemekkel válaszolva nyugtáztuk, hogy 
'csak gyerek és nem hülye."

Nem kérek többet, ...

... avagy Bogi újabb aranyköpéssel ajándékozott meg minket tegnap.

Tegnapi nap a nővérem segített elintézni pár dolgot.
Amikor az én dolgaimat elintéztük elmentünk az új Lidlbe ami most nyílt nem oly régen nálunk.
Mivel már szomjasak voltunk vettünk innivalót is hazafelére.
Zsuzsinak már nagyon kellett pisilnie, de még a fodrászhoz is időre kellett neki menni így siettünk.

Útközben kérdeztem, hogy kér-e inni. Ivott, de mondta, hogy nem iszik sokat, mert bepisil.
Mi elintéztünk mindent Bó bealudt, anyumnál is voltunk és mentünk le a nővéremékhez, Sződligetre.

Mikor már hazafele jöttünk Dunakeszire, akkor derült ki, hogy ott hagytam Zsuzsiéknál a felvágottat.
Visszafordulni már nem volt értelme, így bementem a Sparba.
Útközben Bogi elkérte a teáját inni.
....
Azzal a szöveggel kaptam vissza, hogy ...

'Nem kérek többet, mert bepisilek!"
(Még pelusunk van így nem lenne olyan nagy gond.)

Cukorfalat volt nagyon.

Ekkor beszéltük meg a nővéremmel, hogy meg kell fontolni mit is mondunk a gyerek előtt. Nem mintha betyárul vagy kocsis módjára beszélnénk idehaza, de akkor sem mindegy, hogy mit és hogy mond az ember.

Az Én kincsem

Bogica szerint az én kincsem az apától kapott gyűrű az ujjamon. :-)
Egyrészt igaza is van, de az aranyköpései miatt és amiatt, hogy VAN nekem Ő az!

- Anya, mit csinálsz a gyűrűddel?
- Levettem, hogy kitöröljem a gyűrű alól a vizet. (mosogatás után)
- Mit csinálsz a kincseddel?
- Miért 'kincsem"?
- Mert apától kaptad az ujjadra.
- Igen.
- ... és miért kaptad?
- Miattad és mert apa szeret engem.
- Vedd le!
- Miért vegyem le?
- Hogy odaadhassam, mint apa!
... és vette is le a gyűrűt az ujjamról és tette rá vissza.

Már is átcsaptunk abba, hogy apa hol van.
Bó - Elment repülővel dolgozni.
Bó - De majd hazajön, leszáll a repülővel és jön haza, ugye?
Én - Igen. Remélem. ... ha neeeeem...., akkor megyünk utána mi is! ;-)