Plusz egy kártya ... :-D

... , de ehhez nem kell PIN kód.
Csak egy működőképes kocsi és sok-sok benzin. !!
Vagyis ma meghozta a postás a jogsimat.!!!
Hurrá.
Olyan öröm tört akkor rám, mikor kibontottam a borítékot és megláttam benne, hogy elkezdtem sírni.
Végre nekem is megvan és itt tartom a kezemben. ... még fel sem fogtam, hogy ezek után bárhova bármikor - feltéve, ha van kocsi amivel megtegyem - elmehetek és nem kell sem Apát, sem Zsuzsit a nővéremet rángatni, hogy vigyen már el ide vagy oda.
Persze Bóval egyedül nem fogok még neki indulni a világnak, de majd az is eljön. Ettől a részétől még félek és tartok.
Van egy elképzelt kép a fejemben és azt kell előbb lerendeznem.
kép: Én vezetek és odakoncentrálok és Bó ordít a hátsó ülésen, mert éppen valamit nem ér el és én nem segítek neki, mert nem tudok. ... mint a filmeken.
Mondjuk Bó nem ilyen, de azért a hiszti benne is benne van. Hisz lányból van és valószínű egy kicsit ebben rám ütött.

Eddig úgy tűnik szeretek vezetni , de még annyira élesben nem vezettem ... csak oktatóval és a vizsgán a vizsgabiztossal. Az más volt.
Mondjuk Apa a hétvégén mamánál megengedte, hogy kb 2 -300 métert én vezessek. Perzse bal kanyar az volt benne és emelkedő is.!!! A két mumus!
Megoldottam.
Lassan mentem, mert még nem érzem a kocsit annyira és szokni kell. ... de ... hiába ugyan az a típus Seat Cordoba, de az diesel volt a miénk meg benzines. Más.
Jobb, könnyebb a miénket vezetni. A váltó, mint kés a vajban. ... és a pedálok is sokkal könnyebben reagálnak, mint a lestrapált oktató autó, ami gondolom szét van nyúzva.

Na majd írok, hogy milyen volt az első éles bevetésem, ha majd én vezetek!!

Megint egy nehéz nap ... letudva

A tegnapi napom is elég korán kezdődött.
Persze veszekedéssel.
nem is értettem Ricsit miért nem akkor indulnak mamához amikor én és nem lett volna se veszekedés, se hiszti.
Persze ez a hiszti az az takonyfolyós, csimpaszkodós fajta.
Azt már mondanom sem kell, hogy vizsgázni mentem.
(Apa persze írt sösömöst, hogy tudja, hogy nehéz nekem is és hogy ő is én is fáradtak vagyunk és várja már nagyon a vizsgaidőszakom végét, mert akkor mindketten nyugodtabbak vagyunk. .... és ne haragudjak rá.) Édespofa. Imádom őt.
Ráadásul négy nagyobb hangvételű tárgyból.
Filozófia, Kritériumorentált pedagógia, játékelmélet, neveléselmélet és didaktika.

Hát a filóm érdekes lesz. Annyira nem tudom magaménak ezt a tárgyat, hogy az csuda.
Remélem azért görbül. Nekem ebből már az is jó!
Krikoból az volt amire számítottunk. igaz annyival volt más, hogy + 1 oldal illetve +4 kérdés volt.
Azt is valahogy összehoztuk. Ha 3 - 4-es meglesz már az nagyon szuper. Új info: 4-es lett!
Játékból 4-est kaptam, mert nem tudtam példát mondani az explorációs és gyakorlójátékra.
Sebaj. Ez is nagyon szuper.
Neveléselméletből 5-öst kaptam. Én is meglepődtem saját magamon.
Úgy indultam neki reggel, hogy semmi nem maradt meg. Ancsi barátnőmnek is mondtam, hogy érzem a vesztem.
Erre mi van. Előttem vizsgázó csaj óvónőként dolgozik (gondolom nem olyan rég óta), de a tanárnő kérdezett tőle olyanokat amiket a vizsgára meg kellett tanulni és nem tudott rájuk válaszolni.
Én is csak kikerekedett szemekkel ültem ott, hogy 'Te jó ég! Erre nem tud válaszolni és oviban dolgozik?!"
konkrétan a kérdés az volt, hogy 'Ha egy gyermekkel nevelési problémák vannak kihez kell fordulni?"
Szerintem egy laikus illetve egy szülő is megtudja mondani, hogy vagy nevelési tanácsadóhoz, óvodavezetőhöz vagy éppen ha pl. beszédhibája van, akkor logopédushoz.
szegény tanárnő próbált belőle kihúzni néhány értelmes választ a jobb jegyért, de egy idő után ő is feladta. Elkérte a vázlatát és belenézett. Annyi szófoszlányt hallottam csak, hogy 'Ezt miért nem mondta?"
Én tudom, hogy a csaj kipuskázta az egészet. Azért.

Visszatérve hozzám.
Kimentem a vázlattal és kérdezte a tanárnő, hogy melyikkel kezdjük? Játék vagy nevelés? (Ua. a tanárnő tanítja.) Őszintén mondtam neki, hogy nevelésből többet írtam, kezdjük azzal.
... és én azzal a lendülettel bele is kezdtem és 'fostam" a szót.
Ne ez volt az amin meglepődtem. Kint a folyosón még úgy voltam, hogy nem tudok semmit.
elmondtam a nagyját és kérdezett a tanárnő még pár dolgot. Mondja, hogy jó lesz .... egy 5-ös?
Hogyne.
Aztán belekezdtem a játékosba és saját tapasztalatot is mondtam. Konkrétan, hogy van egy 2 éves lányom és már ő is utánozva játszik, mert a babát eteti, itatja. Megegyeztünk abban, hogy ez inkább 'mintha" játék. De elgalább már tisztulnak, hogy melyik játékfajtához mi tartozik.
Itt kiegyeztünk egy 4-esben.
Mivel elég hamar végeztünk lementünk a éhezdébe enni. Én paradicsomlevest ettem és utána egy kakóscsigát.
Jó volt egy kicsit kiengedni a gőzt.
Szóltam Ricsinek, hogy végeztem és hogy átmenjek-e utánuk. mondta, hogy nem tud értem jönni, mert a többiek alszanak.
Nem baj. Aludjanak.
Ancsiékkal hazajöttem. Legalább volt egy szabad délutánom. Csend és nyugalom volt.
Se tv, se rádió csak a nyitott ablakok és én csinálhattam amit akartam.
Arra gondoltam aznap még tanulok vasárnap meg nem foglalkozom a tanulással.
Eddig sikerült is betartani.
Tegnap még megcsináltam az integrált neveléses beadandómat. (Az autizmus és az Asperger szindróma a média és a mozi világában)
Sokáig tartott megírni, de remélem elfogadja majd a tanárnő.
Szombaton lesz majd vele 'fejlövés" (fejlődéslélektan) vizsgám és majd papír formában is leadom neki.

Ma apa sajnos dolgozik és az előbb mondta, hogy lehet, hogy nem is ér ma haza.
Viszont akkor holnap home office lesz.

Jogsi:
24.-ére van időpontom Dkeszire. Lehet, hogy bepróbáljuk majd Gödöt. Hátha ott hamarabb meglesz.
Már nagyon várom.

Jogsi!!!!!

Végre sikerült!
Megvan a jogsim. .... még nem a plasztik alapú, de afelé haladok.
Még nem érzem azt az euforikus érzést, de szegény anyumra ráhoztam a frászt vizsga végeztével.
Hívtam Kicsimet, de vagy nem volt telefonközelben vagy nem hallotta, nem tudom. Nem értem el.
Felhívtam anyumat. Mondom neki, hogy 'Ér bőgni?" Szegényben az ütő is megállt, hogy már megint nem sikerült. Gyorsan lereagáltam, hogy mi van és mondtam neki, hogy MEGVAN!
Ekkor még mindig a váratlan sokkhatás alatt volt, de már kezdett felengedni.
Már ő is nagyon várta, hogy sikerüljön.
Így talán majd többet láthat minket és nem csak akkor, amikor Apa elvisz minket és nem kell Zsuzsómat sem oda vagy a buszhoz rángatni, mert Bóval, hátitáskával és a válltáskámmal illetve Bó éppen aktuális játékával a kezemben érdekes látvány lehetek, ahogy éppen próbálom magam felverekedni a buszra.
A múltkor is egy kis, 10 év körüli lányka nem zavartatta agát és majd fel lökött a sofőr előtt. Gyerekestől,mindenestől. Még jó, hogy volt lélekjelenlétem és mondtam neki, hogy ne nyomakodjon már, mert gyerekkel és táskával is vagyok ... megy amúgy is majd el visz.

Szóval végül Ricsim is hívott és újságoltam neki, hogy sikerült.
Mondta, hogy büszke rám és nagyon örül neki.

Én azért magamtól jobbat vártam, mármint, hogy hamarabb lesz meg.
A lényeg, hogy 30 éves fejjel van illetve lesz jogsim.
Holnap fel is hívom az okmányhivatalt és kérek időpontot.

Szegény Bó benyalt valamit, mert folyik az orra és le van törve, mint a bili füle illetve le van lakva. ... Apa betette neki most a dvdbe a Szörny Rt.-t.
Meglepően gyorsan gyógyulnak a gyerekek.
Mintha már jobban is lenne kicsit.

Egy szar nap ... és már megint nincs jogsim

Háááát hol is kezdjem. ..... a jogsi még várat magára.

Meglett volna csak csikorgó kerekekkel bemenni egy kereszteződésből a 'kiválasztott" utcára ... maga után vonja, hogy ugrott megint.
Ja és miért ne megint az a bizonyos Honvéd utca. ÚÚÚÚÚÚÚÚÚttttttttttttáááááááálllllllllllloooooooooommmm!!!!!!!!

Most beszéltem az oktatómmal.
Azt mondta legközelebb messzire elkerüljük!!! Úgy legyen.

A sztori maga:
Körbekukkoltam a kocsit ahogy kell. Elindultunk, üzemi fék ellenőrzése - rendben. Oktató mondja mikor merre. Ez is rendben.
Buszpályaudvarnál lévő utcában parkolás. Én választhattam. Tolatva álltam be. Elsőre - pedig gyakorláskor nem szokott sikerülni. Most igen.
Mentünk tovább. Eljutottunk egy egyirányú utcáig. Ezt is sikeresen vettem úgy ahogy kell. Ez sem szokott menni.
Innen ki a 2 főútra. Átsorolás, indexelés, tükörnézegetés is minden rendben, ment. ... addig amíg el nem értünk a Honvéd utcai kereszteződésig. Itt ritka, hogy egyből tudj menni. Legtöbbször pirosat kaptam. Most bezzeg zöldet.
Visszaemlékezve arra emlékszem, hogy az volt bennem menni kell, mert zöld. Ez volt a baj!
Nem 2re váltottam vissza(csak 3asra) és 'elfelejtettem" levenni a lábam a kuplungról. Ami miatt a kocsi 'szaladt" én meg gyorsan tekertem a kormányt és nem léptem a fékre. De bevettem a kanyart!!
Magyarul 3assal vettem be kanyart csikorgó kerekekkel és úgy hogy az oktató lépett a fékre, kicsit. (Ha kicsit én is ráléptem volna észre se lehetett volna venni, hogy besegít és nekem már csak a papírra kellene várnom.) Nem volt kérdéses, hogy helycsere a következőm lépés.
Ugyan a vizsgabiztos mondta, hogy összeszedett voltam addig, de ott sajnos a kocsi vette át az uralmat.
Megint egy tanulópénz. Igaz ezekből tanulok, de már annyira szeretnék jogsival is vezetni. Még ezek után is.

Majdnem jogsi

Sajnos elhasaltam.:-(

Hát miért is sikerült volna elsőre?!
Az már nem is én lettem volna.

A helyszín Vác.
Az egyik, ami még elnézhető lett volna, hogy a Zrínyin jöttünk a busz pu felé.
Ugye az 2 irányú, de a jobb oldal feszt tele kocsikkal.
Szépen elindultam be, hogy megyek erre velem szemben is elindult az autós. Persze miért ne.
Had szívassuk meg a tanulóvezetőt.
Szerintem elfértünk volna egymás mellett, de az oktatóm belenyúlt a kormányba.

A másik meg a Vörös Sipkánál balra kanyarodtunk volna be a Honvédba.
Mellőlem jobbra egy nagy teherautó kicsorgott és persze takarta az onnan érkező autókat.
Én kicsit kijjebb vittem a kocsit és hintázott, mert nem tapostam a féket. Ez még nem is lenne baj.
Balról nem igazán láttam semmit a bokor miatt így még egy kicsit kicsorogtam, de sajnos nem álltam meg hanem elindultam.
Addigra mind jobbról, mind balról jöttek autók.
Sajnos itt is az oktatónak kellett korrigálnia.

De nem szegi kedvem ez a bukás, mert legalább nem gyalogos hülyesége miatt vagy egy biciklis miatt történt, hanem mert nem voltam elég körültekintő.
Ez az amit még gyakorolni kell. Az összehangoltságot. Hogy a technikai rész az elgondolttal kompatibilis és kivitelezhető is legyen.

De már fogom tudni milyen egy vizsga és mire kell jobban odafigyelnem.

Ja és mondanom sem kell, hogy Bó az éjjelt közöttünk töltötte ami 'segíti" a nyugodt és pihentető alvást. ... mint minden fontosabb vizsgám előtt.