Vasárnapi takarítás

A vasárnapunk nagytakarítással telt.
Bár nekem kímélni kell magamat :-D ... drága párom a takarítás nagy részét magára vállalta.
Azért amit elértem és nem fárasztott ki nagyon azt megcsináltam míg ő a lakás más részén tevékenykedett.
Pl. lemostam a bútorokat, felmostam a nappalit, kiteregettem az erkélyre és lesepertem azt ...
Persze volt segítségem, mert Bogi is besegített.
Ő mosta fel a hálót és a saját szobáját.!!!

Mindezek után megérdemelten a kitakarított lakásban fáradtan, de még délelőtt (kb. 10 - 11-re végeztünk is. ... a szomszédok nagy örömére kb 7/15 körül beindítottam a mosást és elkezdtük a takarítást.) lepihenhettünk és Bogica neki állt vonatozni.
Egy kis segítséget kért és kapott, de csak annyit segítettem neki, hogy a vonat sínpályáját megigazítottam, nehogy vonatszerencsétlenség történjen. :-D


Íme a Kisváros:

Hát újra itt

Új ruhában, megszépülve.

... de nem ígérek semmit. :-D ... csak azt, hogy igyekszem majd jönni. Befrissítettem a blogot és remélem ezzel még színesebbé teszem majd a mindennapi életemet is. Amióta nem voltam történt jó sok minden velünk, de nem fogom részletezni. Bogi már 6 éves múlt a nyáron és életében először ment nyaralni a szülei nélkül a nővéremékkel Balatonra. Ahogy ő hívja a tengerpartra. :-D

Kis nagy lányunk - Bogica

Unokatesók

Keriékkel

Néha igazi nagyányként viselkedik és van amikor nem. Olyan, mint egy 3 éves.
Vagy inkább kiskamasz ami még nagyon korai lenne. ... egy kis ízelítő abból, hogy mi vár ránk majd.

Jövőre iskola. ...
Úgy tervezzük, hogy itt Dunakeszin fog iskolába járni. ... addigra kitaláljuk, hogy melyik iskola lenne neki a legjobb.
Több lehetőség is van - elméletben.
A mozgásra menjünk rá - ami rá férne, mert olyan, mint egy sajtkukac - vagy inkább a kreativitásra, mert szeret mindenfélét 'birkácsolni" ahogy ő hívja. :-D

... de majd addig kiokoskodjuk melyik lenne jó illetve hova tartozunk helyileg.

Elhanyagolva

Sajnos mostanában megint elhanyagoltalak benneteket. Sajnálom.

Mentségemre legyen mondva, hogy szinte meghalni sem lenne nagyon időm.
... nem szeretnék még ... annyi minden vár még rám az életben.
Sok - sok munka és kacagás, még több pénz és szabadidő, ennél is több/jobb egészség, ... és majd családbővülés egyszer legalább.  .... aztán tervben benne van még a DIPLOMA amihez kell a NYELVVIZSGA, a SZAKDOLGOZAT és az azt megvédeni szolgáló ÁLLAMVIZSGA, az ezekhez kapcsolódó rengeteg VIZSGA és SZIGORLAT ... és a melléjük kapcsolódó stressz és kialvatlanság.

:-DDDD

Persze leginkább nem erről akartam írni, hanem, hogy ....
Bogi rendesen beszokott az oviba és szinte alig lehet arról lebeszélni, hogy nem nyitásra menjünk az oviba.
Szeret oviba járni és látványosan fejlődik és javul a viselkedése is.

Egyre jobban tetszik a munka. Pedig az elején tartottam tőle, hogy milyen lesz beleszokni egy megszokott közegbe és egy vadonatúj dolgot (minőségügy és az adminisztráció, könyvelés) megtanulni és megszokni.
Ma már elmondhatom, hogy nagyon tetszik és örülök, hogy elvállaltam, mert egy új munkakör jót tett nekem és annak, hogy ne fásultam bele a dolgokba.
Na. jó, azt nem mondhatom, hogy álmomból felkeltve mindent flottul és kérdés/gondolkodás nélkül megcsinálnék, de menne.

Ricsinek egyre jobban megy a meló és élvezi ... bár már mi is élveznénk és ő is, ha kicsit huzamosabb  (2 - 3 hétig) itthon lenne. Persze jó, ha van munka, de ... milyen jó is lenne, ha mi is mehetnénk vele mikor olyan helyre megy ahol még mi nem jártunk. ... szóval mindenhova!!!
Dubai, Riyad, Isztanbul, Varsó, ... most épp Moszka ... bár a hidegbe most nem vágyom. ;-) ... ott már esik a hó illetve esett.

Lassan vége a sulimnak is ... pedig most kezdtem. emlékszem még a beiratkozásra és a felvételire.
De bevoltam szarva. :-))) Most meg már az 5. félévet nyomom.
Rohan az idő.
Mikor énekből felvételiztem Bogica még csak 10 hónapos volt!!! Most már 3,5 éves!!!

Lakásunk is alakulgat ... bár bőven lenne mit csinálni benne, mert az soha nem jó úgy ahogy van.
Na, de majd jövő nyáron! Akkor már ne lesz sulim!! ... remélhetőleg.
Mondjuk addig is csinosítgatjuk amit tudunk és amire van erőnk.

A vezetés is sokkal magabiztosabban megy már.
Múltkor hazafelé jövet bogival danolásztunk és mondókáztunk.
Ez már számomra azt jelzi, hogy megtudom felé is osztani a figyelmem .. és ez jó.
Szeretek vezetni, de még előtte van bennem egy kis görcs. .. de majd, ha bőven lesz rutinom ez már nem lesz.

Egészségileg is jobban vagyunk. Bogica szokja az ovis bacikat és vele együtt mi is.
Arcüreggyulladásból gyógyultnak lettem nyilvánítva - a többi (hülyeség, marhaság, kergeség ....:-DD ) alól nem. :-DD

Igaz közölte velem a doki, hogy a bal arcüreg környékén, a fogaim fölött van egy kis méretű polip. Kérdeztem tőle mitől van. Annyit mondott, hogy a fogamtól és csak, akkor kell valamit is kezdeni vele, ha ...

• elkezd feldagadni a képem,
• fájni kezd a fogam vagy a fejem tőle.

Ezek történtek velünk mostanában.

3. ... még jöhet jó sok

Ma van a 3. házassági évfordulónk.

Hálát adok a sorsnak és az életnek, hogy utamba sodorta Ricsit és családot alapíthattunk együtt.

Soha olyan jól nem voltam, mint amióta ismerem őt.

Köszönöm neki azt amit eddig tett értem és mindazok ellenére ahogy indult ez a kapcsolat ilyen szépen és boldogan élünk ... egyenlőre 3-asban.

Remélem még rengeteg szép és boldog évet tudunk eltölteni egymással és akkora lesz a családunk amekkorát szeretnénk.

Ezúton szeretném családjainknak is megköszönni, hogy segítenek minket amiben csak tudnak és tudják, hogy ezt nem hagyjuk viszonzatlanul.

SZERETLEK KICSIM!!

TUDOM, HOGY NEM VAGY MESSZE, DE NAGYON HIÁNYZOL.

 

Blogdíj és 7 dolog mostanában

Blogdíjat kaptam Lidérckétől.

Kreatív bloggernek tart, pedig nem igazán tudok mit felmutatni.
Max az Index könyvemet mostanság.
... és pár kicsinosított blog oldalt. :-)

Ezzel a díjjal együtt jár, hogy megtudjatok rólam 7 dolgot.

Pár bejegyzéssel ezelőtt már írtam valami hasonlót, de ez most kicsit személyesebb lesz, mint az volt.
Szerintem legalábbis.

Na lássuk akkor ami eszembe jut magamról, magunkról, velünk kapcsolatban ... mostanság.

1. Közvetlen embernek tartom magam. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy a játszón is képes vagyok ismeretlen anyukákkal beszédbe elegyedni és mesélni magamról, rólunk ha látom hogy érdekli az illetőt.
   Ehhez fűződik az eddigi leghosszabb telefonbeszélgetésem is Cilivel. 2 órát! beszélgettünk úgy, hogy csak blogon és mailen keresztül ismerjük egymást és még soha nem találkoztunk.
   Talán ezt nevezik lelki barátnak és barátnak. Akinek elmesélhetsz olyan dolgokat amiket, ha nem éreznéd az összhangot kettőtök között az életben nem mondanál el.
2. Barátok. Nincs sok, de azt hiszem akik eddig voltak azoknak le kellett morzsolódniuk. Ha tényleg fontos lett volna a barátság, akkor nem csak mi hívnánk őket.
   Ettől függetlenül a főiskolán 'találtam" pár olyat akivel a sors így vagy úgy már közel vitt, de akkor valamiért nem alakult ki.
   Úgy gondolom, hogy 25 - 30 körül találja meg az ember az igaz barátokat ... vagy már régóta annak mondhatja azt.
   Ancsi, Zsu és Kerol a főiskola óta barátaim, de rengeteg mindent kaptam tőlük. Lelki támogatást, szeretetet és bizalmat. Azt hiszem ez igazán az alapja.
3. Bizonytalan vagyok néha, hogy mit és hogy kellene.
   Óvónőnek tanulok, de néha én magam sem tudom, hogyan is kellene kezelnem a kiscsajom hisztijét, kitöréseit, szájalásait. Pedig még csak idén lesz 3!
   Néha olyanokat mond amit tőlünk nem hall és ötletem sincs esetleg melyik mesében hallja. Bölcsöibe nem jár így onnan nem hoz haza ilyeneket.
   De kezeljük a helyzetet. Hol kisebb, hol nagyobb sikerrel ... és az ölelős vagy a nem hallom meg technikával.
   Akinek esetleg van ötlete hiszti kezelésre írjon nyugodtan. Amit lehet kipróbálok, mert keresem a számunkra legmegfelelőbb technikát, kezelési módot.
4. Valahogy sehogy sem kívánkozik visszamenni dolgozni. Amúgy szeretek dolgozni, de sajnos nem tudom mire kellene visszamennem. (hosszú elmagyarázni) A főiskolám még vagy 1,5 év.
   Sajnos a 'kistesót" még válság kezelés miatt nem tudjuk bevállalni. 
5. Az ovihelyzetet kilátástalannak látom.
   Ide kellene járatnom Bót Dunakeszire, de itt nincs hely. Lehet protekcióra leszek kényszerülve vagy viszem minden reggel Vácra majd.
   Itt kellene oviba járnia, mert itt lakunk és itt kellene barátokat szereznie. ... de az önkormányzat csak a lakások építésére ad helyet, oviban nem igazán gondolkodik.
   Pedig elég rendesen kiépült Alag 1-2. Csupa kisgyerekes család.
6. R.-nek bejött az új meló. Ugyan még szokni kell, de szerencsére vannak régi ismerősök így könnyebb a beilleszkedés. Még nem kezdődött el az utazós része, de állunk elébe. ... és akkor tényleg rá leszek kényszerülve a vezetésre.
7. ... és akkor egy kicsit magamról. Úgy érzem néha elhanyagolom a családot, de leginkább Bót a főiskola miatt. Tudom hogy lehetnék vele többet és én is igénylem, de most vizsgaidőszak alatt nem tudok magamból kisajtolni többet. :-(
   Sejtésem szerint ez a hiányérzet okozza nála a hisztis kitöréseket ... és persze a dackorszak meg a 'feszegessük a határokat, hogy meddig lehet elmenni".
   Nekem is nagyon hiányzik, hogy vele legyek vagy csak az, hogy ne mással - tanulással - keljen foglalkoznom.
   Kellene a lelkemnek a feltöltődés. ... hiányzik a varrás, hímzés, a kikapcsolódás.
   Alig várom, hogy lemenjen a vizsgaidőszak és legyen végre időm a családomra.

Most pedig jöjjön a 7-es lista akik megkapják tőlem.

1. PI
2.  Kincsértékű Barbi
3. 17 pillanatos Martimez Márti
4. Annus és a Varga gyerekek
5. Patchwork - Angel
6. Gréta anyukája - L.Moni
7. Scrapmánia@i - Ági

Tartozás ... 2. rész ... videóval

Keresztelő.

Miért ne erre a napra tegye a főiskola a aktívvá tétel lehetőségét és a tárgyfelvételt.

Szóval ez a napunk is jól indult.
6 - 1/2 7 felé keltem, hogy mire 9kor nyit a Neptun én is bebootljak, ébren legyek.
Ancsi barátnőm jött 1/2 9-re.
Olyan rendi volt, hogy kigyűjtötte milyen tárgyak kellenek nekünk és már csak fel kellett vennünk.
Na, ez az a rész ami nem volt egyszerű. 3 tantárgyat sikerült egy óra alatt felvennem, de Ancsinak még belépni sem tudtunk a rendszerbe. Kissé le volt terhelve. :-(
Hát persze. ... nm is tudom, hogy hogyan gondolta a főiskola, hogy pl. a mi évfolyamunkba is CSAK 100 fő jár. ... és persze mind egyszerre szeretné felvenni a dolgait, hogy legyen még helye.
Mint később kiderült 8-kor nyitottak.

Na mindegy. Ilyen felfokozott és ramaty hangulatban indultam neki a keresztelőnek.

Maga a szertartás rövid, és bensőséges volt, mert csak MI, a család vettünk részt.
DE azért nem ment minden zökkenőmentesen.
Később értünk a nővéremékhez, mint terveztük. Emiatt fennforgások voltak és néhány kellemetlenebb pillanat.
Végül is Fannit mi vittük anyuval a templomba.
Apa és én videóztunk illetve fényképeztünk volna, ha Bó el lett volna a mamával. De mivel még mindig elég nyűgös volt a bújócskázó fogai miatt így csak én fényképeztem és a család egy másik tagját kértem meg, hogy videózzon.
Érdekes látvány lehettem amint a nyakamban a saját fényképezőm és a kezemre erősítve a nővéreméké. ... hol egyikkel, hol a másikkal képeztem a képeket.;-)
Ennél már csak az volt szebb, amikor Bó engem akart! ... és senki más nem volt jó. :-?
Persze mindezt egy többnyire üres templomban ahol a pap még törte a mi nyelvünket és nem csak szavakban, de szerintem gondolatban is. :-)
Hallható volt amikor Bó elkezdett 'anyázni" ő meg megakadt a szóval amit éppen szeretett volna kimondani.
A vége az lett, hogy már nem csak a két fényképezőgép volt a kezemben, hanem a bal karomban, az oldalamon ülve Bó is követte az eseményeket a gépen keresztül.
Édes volt mikor meglátta benne a nővéremet - aki elméletileg a kerije, a gyakorlat még nem volt meg és lehet, hgy nem is lesz - és hangosan mondja, hogy 'keji", 'Zzzzsuzzzzsi"!!
Én meg persze jó szülő révén mit csinálok? .... csitítom a gyereket.
Kissé kétoldalú érzésem van a bulival kapcsolatban.
1. Náluk ritkán van az - vagy illetve nem is - hogy nagyobb események alkalmával Mi és a család Zsuzsi felőli része CSAK és kizárólag VENDÉGKÉNT vegyen részt.
2. Az 1.-es pont miatt nem tudom annyira élvezni ezeket az összejöveteleket, mint kellene vagy lehetne.
Sajnos z eljövetelkor sem ment minden simán.
Komolyan mondom annyi kaja volt, mint egy kisebb lagzin (10 féle süti, 4 féle torta, leves, 3 féle második), de .... a pakolásnál megszólták a nővéremet, hogy mennyit és kinek pakol ... és így már olyan 'fura íze" lesz az ételnek amikor eszed.
Miért kell ez. Akkor inkább menjünk étterembe, ert ennyi pénzből mindenki ott annyit evett volna amennyit elé raknak és annyit hoz amennyit a pincérek bepakolnak a megbeszéltek szerint.
.... és mindenki élvezte volna az egészet.

Azért dobok róla képet is mert lassan kisregénynek is kiadhatom az irományt.