hiszti roham

Egy nagyon szar nap közepe - végén járunk. ... és már rég voltam úgy, hogy alig várom hogy vége legyen.

Nem így terveztem ezt a napot, de maradtunk ahol vagyunk.

Tegnap Bogi bemutatkozott milyen, ha hiszti rohamot kap és egyáltalán semmi nem segít ezt orvosolni.
Mindezt hol? ... persze, hogy az utcán és közel 50 méternyire a bejáratunktól.
Miért is ne. Ha már lúd legyen kövér, nem?

A sztori annyi, hogy lementünk a sarki boltba perecet venni, de oda még a babakocsiját hozta. Útközben mondta, hogy az udvaron labdázzunk. Okés. ..., de akkor fel kell menni érte.
Fel is mentünk és irány az udvar. Fociztunk, rohangáltunk, fogócskáztunk.
Eddig szép és jó.
Elindultunk felfelé. ... de ő még szeretett volna SÉTÁLNI!
A séta a következő képpen nézett ki.
Én cipeltem a labdát a hónom alatt baloldalon, azon a kezemen a szatyor amit vettünk, hátamon a táska és Bó a jobb karomon 'sétál". Egy darabig mentem vele arra amerre szeretett volna, de én is elfáradtam és szerettem volna hazamenni. Ekkor már közel 1 órát lent voltunk és hűlt a levegő.
Ekkor következett be a hiszti és a roham is.
Nagy nehezen elvonszoltam magunkat a következő házig és letettem a két lábára, mert csúszott ki a kezemből.
Ő szabadult volna a kezemből, de azt nem engedhettem, mert közel voltunk az út széléhez és féltem, hogy kiszalad. Felvenni nem engedte magát.
Ekkor már nálam is szakadt a cérna ... pedig állítólag kötélből vannak az idegeim.:-)
Már én is bőgtem. Valahogy mégis csak hazaértünk, de zengett az egész lépcsőház tőlünk.
Annyira ideges voltam, hogy legszívesebben lekevertem volna neki egy pofont.
(Nem vagyok az erőszak és a pofonok híve, de most azt hiszem kiérdemelte volna.)
Mikor beértünk a lakásba fogta az összes játékát és szana szét dobálta.
Tudom nem jó megoldás, de ráhagytam. Tudtam, hogyha most bármit is csinálok vele, akkor  esetleg a kórházban kötünk ki. Ezt viszont nem akartam.
Nehéz felidegesíteni, de azt gondolom neki sikerült és tudom meddig bírom idegekkel.
Végül is eltelt vagy 10 - 15 perc mire kértem tőle, hogy rámolja össze amit kidobált. Addig csak hüppögött.
Mondhatni első szóra összerámolta és utána jött oda hozzám. Felvettem, de érezte, hogy az most nem olyan ölelés, mit amilyen szokott lenni az ölelésünk.
Alig vártam este hogy elaludjon, mentem én is.

Soha többé nem szeretném ezt újból átélni.

... a mai napom sem úgy telt, mint szerettem volna. szerettem volna kettesben elmenni vele a nővéremékhez kocsival. ... de sajnos a tegnapi nap miatt nem mertem elindulni ... és sajnos jól tettem, hogy nem indultam el.
Nem voltunk a legjobb formánkban és pillanatok alatt feszülnek az idegeim.

Remélem minél hamarabb rendeződik közöttünk ez a dolog ... és már csak 3 nap és apa jön haza.
Már nagyon várom. tudom, hogy utána még hosszabb időre megy és az még nehezebb lesz, mert akkor ha tetszik ha nem menni kell majd a kocsival.

'hisztiKriszti" ... édes álom ha eljő

Hisztis napjaink vannak mostanában.

Móni megfogalmazásában egy hisztis nap:

'A tegnapi nap amúgy elég fárasztó volt a hisztizsákom. Ébredéstől az esti lefekvésig mindig talált okot a nyűgösködésre, hisztire. Hol azért mert olvasni akart, aztán azért mert olvastunk. Aztán álmos volt és nem akart aludni, majd túlpörgött és a fáradtság miatt volt jelenet........... Ok az volt Ő meg egy lehetőseget sem hagyott ki."

Ezzel a hisztis nappal egyet értek illetve osztottam az együttérzésem.
Nálunk is ilyen  kiscsaj. Ha az van amit akar az sem jó, ha nem az meg tuti nem jó.
Túlpörgést mi is kapunk rendesen. .... olyankor a szavajárása, hogy 'Had abba, had abba!"

Szerintem ez a mai rohanó világ hozadéka.
Szinte minden gyerek csak azt látja, hogy jövünk - megyünk, intézkedünk, leülni is alig van időnk és vele játszani csak rohanásban, mert ha leülsz abban a pillanatban elaludnál ha lehetne.

Amikor ilyen szutyok idő van meg még jobban hisztis, pörgős és persze bontakoznak a csemeték is napról napra így ez is összeütközésre ad okot a mindennapokban.

DE ... abban is igaza van, hogy édesek amint alszanak ... főleg akkor amikor több félórás könyörgés után végre hajlandó letenni a fejét a párnára és már szinte kómás állapotban alszik is ... arcán ellazultság és határtalan nyugalommal. ... és kedvedre magadhoz ölelnéd és csak ölelnéd és ölelnéd, de csak figyeled ahogy édesen szuszog. ... egyre halkabban és halkabban ... majd szinte már nem is hallod ahogy levegőt vesz csak látod, hogy édesen alszik a világ összes nyugalmával.

Életjel ..egy nehéz hét után

Megvagyunk .... csak szaladásba.
Annyi minden kavarog a fejem, hogy mit is kellene csinálnom ... de nem tudom rendbe szedni és csak ömlesztve van minden odabent és arra vár, hogy rendet rakjak.

Varrni volna kedvem, meg süthető gyurmázni, meg hímezni, meg képeket feltenni (elmaradás, hajvágás és Sk darabok), ... alkotni, mert kell a lelkemnek

.... ja és ovigyakorlatot kellene intéznem, de ahhoz sincs most foganatom.

Pedig mindjárt kell keltenem a lányt, mert időpontunk van az ovivezetőhöz aláíratni ... de ő most éli a vagdoskodós korszakát, ha valami nem úgy van ahogy Ő szeretné ... és még csak 25 hónapos.!!! ... és ezzel el is ment az erőm mindentől.:-?

DuDu,
igyekszem válaszolni.
Kedvem lenne csak lehet sem időm és lehetőségem nem lesz elmenni. ... kocsi nélkül.

Készülni kéne

Lassan két éves lesz Bogica!!

Hogy rohan az idő!!
Emlékszem még mikor délután a barátnőimmel csokiztunk. 8 óra után mindenkit hazavittünk és mi is mentünk haza fürdeni és pihenni.
Aztán 5 percenként mentem ki pisilni. ... és riasztottam apát, hogy pakolunk és megyünk.
Mondanom sem kell, hogy még bőven lett volna időnk és semmi nem volt összekészítve, se megvéve.
A dokim is biztos örült nekünk és a nővérem is, mert azt sem tudtam mit kell pakolja, mit kell csináljak.
.... de a folytatást majd a megfelelő napon és időben.

Ma a kisasszony olyan hisztis volt, hogy ilyenkor mikor levágja magát a földre mindig eszembe jut, hogy anyum mit szokott mesélni rólam.
Asszem ezt a részét tőlem örökölte.:-((
Volt is bünti érte.
kérdezem, hogy kér-e valamit és már vágja is le magát, mint ha megtiltanám azzal a mozdulattal amivel kínálom. Nem értem őt.
Feszegeti a határokat. ... és az idegeimet.
Egyik pillanatban meg lehet zabálni olyan édes és kedves - mikor az arcát a kezébe temetve elmosolyodik huncutul -, a másikban meg a szörpit szétöntözgetve tudja, hogy rosszat tesz, de azért is megcsinálja. Aztán jön oda hozzám, hogy "oppá!" ... és már húzza is a kezemet, hogy megmutassa vagy épp a nagy csendre leszek figyelmes ... és rosszat sejtek. ... de ez már nem csak anyai ösztön. :-)
a büntink abból áll, hogy mondom, hogy üljön fel az ágyra és nem jöhet le onnan vagy épp az, hogy nem veszem fel. Lehet ez utóbbi nem épp a legjobb, mert megvonom a szeretetem tőle, de aztán - kb. 10 perc után vagy hamarabb - úgyis oda jön hozzám és felveszem az ölembe és megmagyarázom neki a dolgokat.
Hamarabb hiába magyarázom csak ismétllimaz utolsó szavamat lés tudom,hogy nem értette meg ... vagy csak épp nem akarja megéreteni.
Na, mind1.
Majd lesz ez másképp is.:-D