.... a terhességi rémálmairól és egy
réges régi álmáról.
Azt hiszem nem szeretnék én sem ilyen álmokat álmodni.
Anno, mikor Bogikámat vártam/tuk azt álmodtam, hogy a folyó egyik partjáról csónakkal - de lehet, hogy kád volt (maradjunk a csónaknál) - szerettem volna átmenni anyumhoz.
Beülök a csónakba, de sehol az evező. ... és valahol ereszt a csónak is.
Valahogy átevickéltem a csónakkal a túlpartra, ahol édesanyám várt.
Kicsit közel a túlparthoz már szinte fuldoklok a csónakban. Ami ugye lehetetlen hiszen nem ér a nyakamig sem.
Aztán egyszer csak azt veszem észre, hogy mindenütt tej folyik.
A folyó hirtelen átváltozik tejfolyammá és én sodródom el a parttól és már nyakamig ér.
Fuldoklom benne és nem tudom mit csináljak.
.... majd görcsös légszomjra ébredtem.
Aztán ahogy anno is, ekkor is kielemeztem az álmaim ... és azóta is ha van.
Attól féltem, hogy nem lesz elég tejem majd a babának (Bónak) és nem fogom tudni táplálni.
Anyu amúgy akkoriban a 2-es főút másik oldalán lakott. Ezt jelképezte, hogy ő a túlparton van.
A csónak? ... talán a babakocsi.
Már nem is fontos, hiszen látom, hogy Bó fejlett, jól táplált és eszik, ha kell!!
Nem szégyenlős ilyen téren ... szerencsére.:-)
Amúgy az álmokról:
Szoktak lenni álmaim és volt, hogy előre megálmodtam helyzeteket.
Szerintem Lepke is ezt álmodta meg. ...
de itt szeretném jelezni, hogy mindenféle baleset, kék teherautó messze kerülje el Őt és családját is !!!Volt egy olyan megálmodásom amikor konkrétan emlékeztem a mondatokra és tudtam, hogy az ahogyan álmomban történt nem vezet jóra, nem jó kimenetele annak a helyzetnek.
Meg kell változtatnom!!
... és ezt már álmomban tudtam.
Akkor amikor bevillantak a képek, hogy ezt megálmodtam tudtam ki mit fog mondani és TUDATOSAN nem azt feleltem amit álmomban. ... ezzel megváltoztatva mind a jelent és mind a jövőt.
Elkerülve minden olyan eseményt amit az a helyzet tovább vitt volna.
Lehet ez a tudatos változtatás annak az eredménye, hogy kisgyermek koromban - még akkor voltak az első tanfolyamok a
Silva féle agykontrollról - a szüleim részt vettek rajta és mindent amit tanultak megosztottak velem is. Fogékony voltam már akkor is az ilyen tudatalatti dolgokra. ... és szerintem van is benne valami.
Hiszen minden egyes sejtünk hordozza eleink múltját, tulajdonságait, adottságait, kihagyott lehetőségeit. ... amit nekünk valamilyen formában át kell élnünk, 'jóvá" kell tennünk vagy máshogy kiviteleznünk.
Úgymond nekünk kell kifizetni a számlát vagy megpróbálni legalábbis.
... esetleg előrébb fejlődni, hogy a gyermek akiért felelősek vagyunk ne azt kapja sorsául amit mi nem tudtunk megoldani.
Lehet, nem ide tartozik, de a fejlődés most jelen pillanatban azt jelenti, hogy a családomban - szerintem legalábbis hosszú idő óta, ha volt egyáltalán felősfokú végzettségű - én leszek az első akinek főiskolai végzettsége lesz, ha lediplomázom.
R. is diplomás így adott, hogy már a 'mércénk" feljebb van, mint eddig.
Ebből is látszik, hogy próbálok kitörni a 'sabonból" ami körbevette a családomat, eddig.
Már egy lépcsővel feljebb léptem.
... és Bónak is megmutatom, hogy nem szabad megrekedni.
