2010. március 27., szombat

hiszti roham

Egy nagyon szar nap közepe - végén járunk. ... és már rég voltam úgy, hogy alig várom hogy vége legyen.

Nem így terveztem ezt a napot, de maradtunk ahol vagyunk.

Tegnap Bogi bemutatkozott milyen, ha hiszti rohamot kap és egyáltalán semmi nem segít ezt orvosolni.
Mindezt hol? ... persze, hogy az utcán és közel 50 méternyire a bejáratunktól.
Miért is ne. Ha már lúd legyen kövér, nem?

A sztori annyi, hogy lementünk a sarki boltba perecet venni, de oda még a babakocsiját hozta. Útközben mondta, hogy az udvaron labdázzunk. Okés. ..., de akkor fel kell menni érte.
Fel is mentünk és irány az udvar. Fociztunk, rohangáltunk, fogócskáztunk.
Eddig szép és jó.
Elindultunk felfelé. ... de ő még szeretett volna SÉTÁLNI!
A séta a következő képpen nézett ki.
Én cipeltem a labdát a hónom alatt baloldalon, azon a kezemen a szatyor amit vettünk, hátamon a táska és Bó a jobb karomon 'sétál". Egy darabig mentem vele arra amerre szeretett volna, de én is elfáradtam és szerettem volna hazamenni. Ekkor már közel 1 órát lent voltunk és hűlt a levegő.
Ekkor következett be a hiszti és a roham is.
Nagy nehezen elvonszoltam magunkat a következő házig és letettem a két lábára, mert csúszott ki a kezemből.
Ő szabadult volna a kezemből, de azt nem engedhettem, mert közel voltunk az út széléhez és féltem, hogy kiszalad. Felvenni nem engedte magát.
Ekkor már nálam is szakadt a cérna ... pedig állítólag kötélből vannak az idegeim.:-)
Már én is bőgtem. Valahogy mégis csak hazaértünk, de zengett az egész lépcsőház tőlünk.
Annyira ideges voltam, hogy legszívesebben lekevertem volna neki egy pofont.
(Nem vagyok az erőszak és a pofonok híve, de most azt hiszem kiérdemelte volna.)
Mikor beértünk a lakásba fogta az összes játékát és szana szét dobálta.
Tudom nem jó megoldás, de ráhagytam. Tudtam, hogyha most bármit is csinálok vele, akkor  esetleg a kórházban kötünk ki. Ezt viszont nem akartam.
Nehéz felidegesíteni, de azt gondolom neki sikerült és tudom meddig bírom idegekkel.
Végül is eltelt vagy 10 - 15 perc mire kértem tőle, hogy rámolja össze amit kidobált. Addig csak hüppögött.
Mondhatni első szóra összerámolta és utána jött oda hozzám. Felvettem, de érezte, hogy az most nem olyan ölelés, mit amilyen szokott lenni az ölelésünk.
Alig vártam este hogy elaludjon, mentem én is.

Soha többé nem szeretném ezt újból átélni.

... a mai napom sem úgy telt, mint szerettem volna. szerettem volna kettesben elmenni vele a nővéremékhez kocsival. ... de sajnos a tegnapi nap miatt nem mertem elindulni ... és sajnos jól tettem, hogy nem indultam el.
Nem voltunk a legjobb formánkban és pillanatok alatt feszülnek az idegeim.

Remélem minél hamarabb rendeződik közöttünk ez a dolog ... és már csak 3 nap és apa jön haza.
Már nagyon várom. tudom, hogy utána még hosszabb időre megy és az még nehezebb lesz, mert akkor ha tetszik ha nem menni kell majd a kocsival.

10 megjegyzés:

Anyácska írta...

Tutira a front miatt ilyenek, az enyéim is ma eléggé feszültek. Csak nálunk trióban nyomják. Kitartást kívánok neked és estére jó pihenést!

Ducika Ducila írta...

Szóval... megértelek. És... kipróbáltam, nálunk bevált, próbáld ki, nem vesztesz vele semmit, de csak ha te úgy gondolod, hisz te tudod, h mi a jó a kislánynak.
Szóval Spock ajánlotta: a gyereket helyezzük olyan helyre, ami számára biztonságos. Meg kell tanulnia bánni az érzelmeivel. Ha túl van a hisztin, akkor be kell menni és meg kell dícsérni, hogy milyen ügyes, h túl van rajta. Na, ez nálunk kétszer megtörtént, három órán keresztül tartott, akkor B. másfél éves volt. Én sírtam az ajtón kívül, ő meg a kiságyában. (Abból nem tudott elérni semmit és kimászni sem.) A 2. alkalom után elmúlt, mintha elfújtuk volna... de jött az ovi és átvett jó dolgokat is :-( Jött az akarat és abból a hisztis sírás. Na, a lényeg, hogy olvastam egy halom könyvet, meg végighallgattam sok tanácsot és a végén az vált be, amit te zsigerből reagáltál: rá kell hagyni, de nem csak úúúgy ám, hanem aztán tudatosítani vele, hogy te már okos vagy és te így döntöttél, hogy lent akarsz maradni én pedig fel akarok menni. A te döntésed. (Közben nyugtatni, hogy nincs semmi baj, nyugodj meg!)Na, ettől kapásból elhallgat a gyerkőc. Lehet őt persze vonszolni magunk után, az se rossz megoldás a hisztis könyv szerint, de ha gondolkodó kisemberként kezeljük, akkor állítólag a dackorszakon baromi hamar túl lehet lenni. Mert hogy mi a francnak dacoljon, ha látja, hogy mi attól baromira nem izgatjuk magunkat. Nálunk ez volt a gyakorlat: oké, te úgy döntesz, h nem eszel. Jó, de akkor az a döntésed következménye,hogy esetleg lebetegedsz. Mi eszünk, jó étvágyat! És láss csodát, némán elkezd lapátolni a fiatalúr, mert belátja, hogy nincs oka dacolni és a döntése nem jó véget érhet...
Nagyon boldog névnapot kívánok!!!

Hajnoca írta...

Anyácska,
de mindig? azért szerintem nem lehet mindig erre fogni.
Persze biztos érzékenyebbek olyankor és azért.
Ezek szerint én is.

Hajnoca írta...

Cila,
köszi a megerősítést. Sajnos az utcán nincs olyan biztonságos hely. így muszáj volt feljönni.
Utána mikor megnyugodott ő is megbeszéltük a dolgot. Mondta is, hogy 'Anya, megnyugodtam'". Sőt reggel is ezzel kezdte.
Tisztába van vele és ma is mondtam neki, hogy nem volt szép dolog amit csinált és anyának az fájt nagyon.
amikor látta hogy sírok - apjával beszéltem - hozta oda nekem a pelust, hogy ne sírjak és mondta is.
Ezt a Spock-os dolgot mi is alkalmaztuk. Egy ideje nem is volt. Azért ütött szerintem engem is ennyire lelken. Van, hogy magától becsukja az ajtót amikor olyanja van. akkor hagyom, de néha ránézek és megkérdem lenyugodott-e. Ha igen, akkor kijöhet.

skrisz írta...

Szegénykéim. Mindkettőtöknek baromi szar lehetett. Sajnos nálam is nem egyszer volt már ilyen, hogy sírtam az idegességtől. Mindjárt jön apa, bírd ki valahogy. Szerintem ez is rátesz egy lapáttal.

Ducika Ducila írta...

Sajnálom, hogy pont a névnapod sikerült ilyenre... de megnyugtatlak, ha már ő is tudja, h ez nem volt szép, akkor már félsikernél vagy. Ugyanis ekkor már ő is tudja, hogy van ilyen és ezt kezelni is tudja, még ha nem is olyan gyorsan, mint mi, felnőttek.
Természtesen neki sem mindegy, hogy a család minden estés együttlétéből most kiesett és Apa csak ritkán van jelen, mert dolgozik. Azért ebben is megnyugtatlak,hogy meg fogja érteni, mert ügyesen elmagyarázod :-)
Sokkal szebb napot kívánok mára!

Hajnoca írta...

Ez most így sikerült. De lesznek szebb napjaink ... főleg, ha apa hazajön.
A már sokkal nyugodtabb és szebb is.
hajnalban átkéredzkedett az apja helyére. Reggel 7:30-ig (8:30 óraállítás miatt) aludtunk.

A gyerekek nem hülyék, megértik amit mondunk. sőt van, hogy okosabban, egyszerűbben és felnőtebben gondolkoznak mint mi. De ezt Bandu aranyköpései miatt te is tudod.

Allegro írta...

Sajnálom a hisztit, rossz lehetett mindkettőtöknek. Biztos az is benne van a részedről, hogy egyedül vagy Bóval, hiányzik a párod...
Remélem, ma már jobb és minden nappal jobb lesz.

H. Hauser Mária írta...

Bocsi, hogy írok, de PI-nél olvastam, hogy a zuhanyotoknál a fugátokkal gond van. A következőt tudom ajánlani (férjem csempeboltba dolgozik már 10 éve):
Talán próbáld meg fogkefével és szódabikarbóna+ecettel. A végső esetben a fugákat ki kell kaparni fugakaparóval (úgy, hogy a csempe ne sérüljön) és a Sopro saphir fugával kell átfugázni, ez a fuga víztaszító.
Remélem, hogy valamelyik megoldás valóban megoldás lesz. :)

H. Hauser Mária írta...

Nem is könnyű egyedül a gyerekre vigyázni (ha még átmenetileg is). Itt a Timike szokott hisztizni, és rászokott az Ádám baba is. Főleg akkor csinálta az Ádám, mikor beteg volt (kiderült, hogy a füle fájt). Nagyon megviselt engem is, mert tudom, hogy nem ilyen és hogy szelíd, békés gyerek. De hát mindenkinek lehetnek rossz napjai, még a gyerekeknek is. :(
Ha a párod hazaér, feltöltődsz új energiával (egy darabig). :)

Bogyika, Kincs és Mi

Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers Daisypath - Personal pictureDaisypath Anniversary tickers Lilypie Maternity tickers